Abban a rendkívüli könyvben (középszerűen megírva bár és bántó ditirambusokkal, de mégis ragyogóan), amelyet Bach Anna Magdaléna írt a férjéről, Bach életének „főkönyvében” rátalálok ezúttal a befejezés ugyanolyan nehézségére. Az ő életének befejeződésében is több befejezést találunk, ugyanúgy, mint a zenéjében. Befejezhette volna, miután Altnikolnak, a vejének ezt mondta tollba az utolsó éjszakán: „a Te széked előtt állok, Uram!” De még nem fejezi be. Kevéssel halála előtt visszanyeri néhány percre a látását, amit már régebb elveszített; viszontlátja az övéit, és amikor Magdaléna egy piros rózsát mutat meg neki, azt mondja: „azonban szebb színek vannak ott, ahova készülök!” Amely újabb befejezés lehetne, s csak miután megkéri Magdalénát, hogy énekeljen neki valamit, és a felesége belekezd (milyen hangja lehetett?) a korálba, amelyet aztán a jelenlévők valamennyien együtt énekelnek, Bach bevégzi valóságosan e földi pályáját.
Az élet álmától való elválás nehézsége ez.

*

Hogyha szeretitek a zenét – fogyások, áramlások, növekedések – , ha leköt a mértan és a pontosság anélkül, hogy a szívetek, elmétek megkeményedne, ha rendelkeztek egy fikarcnyi őrülettel és hegynyi önmérséklettel, rá fogtok találni valamikor a filozófiára.

*

A tegnap helyiséget kerestem az iskolának: egy házat a város peremén a sajátmagam és egy-két barát számára. A sorompó melletti trafikosnál érdeklődöm a Ştefăneşti-i erdő felé vezető útról. „Kit keres ott?”- kérdi érdeklődéssel az ember. Egy pillanatra megrezzenek. Hiszen tulajdonképpen magamat keresem. Elindultam oda, hogy találkozzam azzal a különös lénnyel, aki magam vagyok, a jövőbe vetítve. De nincs bátorságom a trafikossal filozofálni. Egy bizonyos tanárról beszélek, aki ott él tanítványok nélkül egy olyan iskolában, ahol tulajdonképpen nem tanítanak semmit. „Nem hallott róla?” – kérdezem. „De igen, úgy rémlik, mintha hallottam volna. Ismerek valakit…”
Az ember tudta. Én magam még nem tudtam, de ő már tudott mindenről, ami a többiek számára tudnivaló.

*

Légy annyira egyedül, mint felnőttek között a gyermek. (Rilke)

Fordította: Bartha György

(Folytatjuk)

1. Nászta Katalin:
   2020. augusztus 25. 17:55

   Jók ezek a szemelvények, szeretem őket.