A Kisüzem környezetét illatossá tették. Pontosabban: örökké virágzó akácfákat ültettek oda, amilyen sűrűn csak lehetett. Szerencsére elegendő helyet hagytak annak idején a Kisüzem körül. Így rengeteg virágzó akácfának lett helye ottan. Messziről erdő hatását keltette. Nemcsak zaját, romlotthús-szagát, de füstjét is tökéletesen leplezte a Kisüzemnek.
Az igazgatón kívül csak a Mindenható tudott a Kisüzemről pontos részleteket, de mindketten annyira titoktartó teremtések voltak, hogy ki nem szivárgott tőlük légyzümmögésnyi üzemadat sem. Így aztán rengeteg találgatás, rémmese övezte az örökké virágzó erdősáv sűrűjét. Egyesek szerint itt javítják, több ezer éve, az égi tűzszekereket. Mások automatizált krematóriumot sejtenek benne. Annyi a mendemonda, hogy jókora hangyabolyt is kitenne.
„Semmi közötök hozzá!” – szólt rájuk egy ingerült hang egyik délelőttön. S a találgatók ettől berezeltek. Elhallgattak valameddig. Azután két táborra szakadtak, az egyik tábor szerint a hang a föld alól, a másik szerint az égből jött. Középen, bizonytalanul, ott állt a fiúcska egy szál magában. Környékezte a sírás.

Forrás: Csordultig lebegéssel. Válogatott araszosak. Várad-Riport, 2013. Nagyvárad.