Fotó Ádám Gyula

Az [a katona] is orosz fogságba’ vót, ott történt Gyergyó tájt. Hogy vót fo-goly sokáig. De ez nem mint a foglyok, hogy négy évig váltig mind hazajöttek, hanem ha nem egyéb, valami husz év körül történt. Valami ulyan munkahelyre került, azt fizették, s amikor elengedték, bizonyos idő el vót könyvelve, hogy mikor szabadulhat, megszabadult, s az orosz állam ki is fizette pénzül. Hazaérkezett a faluba a szüleihez, ő vót egyetlen fiuk, hazaérkezett, de előbb, törte a fejét, hogy hogy is legyen a bemutatkozás? Aszongya: „Elmegyek a közeli bodegához. Megérdeklődöm, hogy lám, a szüleim élnek-e?” A pénz bent vót, valami ilyen pufajkaszerűségbe engedték el, így mondták. Hogy érdeklődjék meg, mer’ a bodegába mindenki jár, hogy lám, a szüleiről érdeklődjék. S bement a bodegába, és kezdett érdeklődni – hogy ivott-e, ezt nem tudom, hanem egyeb, nem ivott, hogy ő legyen korrekt. Hát aszondta a bodegás:– Jaj, igen, hogyne, a tegnap jártak, máma nem jártak itt a bodegába’, de itt élnek, s jól vannak, há’ megkezdtek öregedni. S akkor aszongya a fogoly, hogy:– Na én vagyok a fiuk!Hát akkor a bodegás is majdnem elejtette a poharakot. Kezet nyújtott, hogy magázta-e, tegezte-e, ismerték, falubeli vót. És elment a szüleihez. De elváltozott. És odament, beesteledett, szürkülödött, és megismerkedett, hogy:– Na, jó estét kívánok – azt mondja –, messzünnen jövök – azt mondja. – nem lennének szivesek az éjszakára szállást adni? – aszongya. – Átmenetileg vagyok, gyalog vagyok, s ha lennének szivesek egy éjszakára – aszongya –, megfizetem. Akkor a pénzt megmutatta, hatalmas összeget. És akkor feltűnő vót a két öregnek: há’ milyen pénz? Hát azt akkor is beváltották. Milyen pénz? Sukutyolni kezdett a’ öregasszon s a’ öreg: milyen jó vóna ez a pénz! S hogy lehetne? S na, ő nem hallotta ezeket. Összebeszéltek, s aszondta az öreg: – Józanul nem lehet, nem tudom, megcsinányi, hanem ellépek a bodegába – éppen bealkodonyodott vót –, ellépek a bodegába, s egy decit becsapok! Ne legyek tiszta józan. A tata elment, az édesapja, s amikor béért a bodegába:– Kérek egy decit!– Jaj, ugye milyen jó öröm van – mondta a bodegás –, milyen öröm van, ne, a fiuk hazajött!– Milyen fiunk?– Dehogynem, ezelőtt fél órával járt itt, hogy meglepetést ne szerezzen, megérdeklődött, hogy a szülők hogy vannak, s én elmondtam, hogy jól vannak. Az öreg ejszen nem is kortyintott, levágta a pudlira a poharat, szaladott haza. Hogy örömibe’. Nem gondolva, hogy mi történt. S az öregasszon lépik szembe vele, aszongya a vénasszon, szökik a férjivel szembe, s aszongya, hogy:– Má’ elintéztem!– Micsináltál?!
Akkor gondolja, hogy milyen gomolyodás vót. Oszt kellett jelenteni, ott milicia vót. Osztán hát mind a kettőt bűnrészesnek vették, biztosan elzárták. Ilyen történt.

(Gyimes: Farkasok pataka – elmondta Tankó Fülöp Gyugyu, 2015)