23. „Fényképész leszek…”

Bandinak pénzt kellett keresnie. A Hochschule egyik professzorához irányították, akit különben is elég jól ismert, s attól kért tanácsot, hogy földművelő legyen-e vagy fényképész. (…) „Tanulmányaim közben szüleimnek elfogyott a pénzük, így úgy döntöttem, fényképész leszek, mert az áll a legközelebb az újságíráshoz, ha az ember nem beszél idegen nyelvet.” Így csatlakozott a magyar emigránsok légióihoz, akik a zenében vagy a vizuális művészetekben, festészetben, fényképészetben és filmkészítésben fedezték fel azt az egyetemes nyelvet, amelyen világosan kifejezhetik magukat, bárhová vesse is őket a sors.
Mielőtt véglegesen elhatározta volna magát, Bandi elment Besnyő Évához, és megkérdezte tőle: „Milyen az a fotografálás? Szereted? Azt hiszem, ezt akarom csinálni.” Éva, még mindig kissé hagyomány tisztelően azt válaszolta: „De hát a fényképészetet tanulni kell, és neked egy filléred sincs.” A lány: őszintén meghökkent Bandi hányaveti hozzáállásán; az ő szemében a fényképészethez igazi hivatástudat és sokéves gyakorlat szükséges.
De Bandi tudta: az új gépeket olyan könnyű kezelni, hogy semmi szükség különleges tanulmányokra, csak egy fényképezőgépet kellett még szereznie.

* Forrás: Richard Whelan – Robert Capa. IPM Könyvtár sorozat, 1990. Fordította Fehér Katalin. Borítóterv Kemény György

(Folytatjuk)