24. Egyszer csak hétfő lett

,,A tél rosszul kezdődött — írta Capa 1931—32 telén. — Valójában sohasem gondoltam, hogy a szegénységnek köze lehet a cipőhöz. De most, ha szegény embert látok, a lábára pillantok, Berlin szürke kövei vizesek voltak az esőtől. Mindig szerettem az esőt érezni az arcomon, de most, mielőtt az arcomat érte volna, a cipőmbe folyt. Az eső előtt mindenki megcsodálta a cipőmet. Anyám vette, mielőtt eljöttem otthonról, és biztosak voltunk, hogy évekig ki fog tartani. Hegymászásra készült, de anyám azt mondta, egy tizenhét éves fiatalember nyugodtan viselheti utcán is. Csak pár hónapja ennek, és ebben a városban, ahol még mindig nem ismerem ki magam igazán, a napok szakadatlanul egymásra következő vasárnap délutánoknak kezdtek tűnni. De egyszer csak hétfő lett, és siettem az első munkahelyemre.”
Egy Dephot nevű — ami a Deutscher Photodienst (Német Fotószolgálat) rövidítése — fényképügynökség sötétkamrájában kapott munkát. Simon Guttmann, az ügynökség vezetője, aki felfogadta, a későbbiek során legbefolyásosabb mentorává vált…

* Forrás: Richard Whelan – Robert Capa. IPM Könyvtár sorozat, 1990. Fordította Fehér Katalin. Borítóterv Kemény György

Folytatjuk