A székely vidék mítosz- és civilizációtörténeti jártasságát tesztelem egy idő óta. Esőcsatornákra, bejárati vasajtókra, buszmegállók üvegkalitkájára néhány papírfecnit ragasztok. Ha szerencsém van, beszabadulok egy-egy tömbházba, a postaládákat veszem kezelésbe. Vásárolok minotauruszt nagyon jó áron. Sellő eladó, fej és farok nélkül, nagybani eladás tíz százalék árkedvezménnyel. De vannak meghökkentően frivol szövegeim is, ilyenek: Irénkét lecserélné szirénkére? Mi benne vagyunk! Hívja a … telefonszámot, a többi a mi dolgunk. Távoli vizekre, álompartra, ezüst homokra csábít az újabb apróhirdetés, ki tudna ellenállni a kísértésnek? Noé bárkájánál százszor gyorsabb Odüsszeusz hajója, amit ma húszszázalékos kedvezménnyel három csodálatos hétre leköthet, Szomália és a karanténvidékek kivételével bárhova mehet.

A néhány jól elhelyezett füstpatron után leültem és vártam. Csakhamar jelentkezett egy tétova hang, vidékies körülményességgel azt kérdezte, nem tudja, jó számot hívott-e. Azt én se tudhatom, válaszoltam, lássuk, miről van szó. Az a minosza… minuta… egyszóval annak, amit keresek, a másik neve az, hogy strucc, mert ő tudna szállítani. – Dehogy-dehogy – válaszoltam derűsen, majd felmondtam a leckét: bikafejű ember, embertestű szörny, Pasziphaé volt az anyja, az apja pedig egy bika, amit Poszeidón küldött Minósznak. Minósz rettenetesen félt tőle s ezért a Daidalosszal építtetett labürinthoszba, magyarul labirintusba zárta. A fenevad emberevő volt, Athén évi adója, hét fiú és hét lány volt tápláléka. – Nem lenne jobb egy bengáli tigris? – kérdezte a névtelen telefonáló, tán el lehetne tartani a blokkban is, száraz macskatápon. Na jó, nem akarok beleszólni, csak érdekel, mire kell az az izé magának? – Majd megmondom, ha tud nekem minotauruszt szállítani. Egyetlen darabot, egy egész csordát, jöhet.
A második telefonálót a hajó érdekelte. Hogy hány lóerős, netán a horvát tengerparton van, mert ő az Adrián szeret hajókázni. Abban állapodtunk meg, hogy visszahív. Attól kezdve leállt a piac, én pedig elhatároztam, hogy (koronavírus ide vagy oda) a székely-magyar mondavilágot is behozom a boltba, az így ráerősített kínálat fölfuttatja a most még zárolt keresletet. Garantáltan tiszta vérvonalú turult szívesen elajándékozok állatszerető gazdinak. Ez ugyan nem hoz a házhoz, mert ingyen van, de ha például Emese álmát árulom CD-n, a fél Kárpát-medencét megtöltöm vele, és mindenki majd tőlem, mármint a turulos pasitól vásárol. Rapsonné vára (ez egy plasztikjáték) szintén népszerű lesz, főleg ha úgy működik, mint a Rubik-kocka. Az ember kirakhatja a metrón álldogálva is, vagy míg arra vár, hogy beszólítsák saját válóperes tárgyalására. A Szent Anna-tó legendáját csak nagyon száraz napokra ajánlom, mindenesetre már most megkezdtem a piacfoglalást, ez a jegyzet tulajdonképpen az áru rejtett reklámja. A legdöbbenetesebb csak most következik. Dózsa bajsza vagy tüzes trónja szimpatikusabb önnek? – tettem fel a körkérdésnek szánt nagy kérdést, mire fel csupán ketten hívtak fel telefonon. Az egyik borbély volt, a másik piromániás mazochista.