Keszthelyi György: A bakter átlényegülése

Jöttek azok, akikben másod- harmadfokú égési sebekként
sajogtak a strófák, akikről lerohadt vagy lehullt a fekete kabát,
kötőszövetek, sejtek, pórusok pőresége, csontok eresztékei
szállították a kényszerképzeteket, kényszermozdulatok, rángások,
szemrebbenések kattogtak el velük a végállomásig, egyetlen
sorompó sem darabolta szét a vesszőfutást, a váltókezelő
elaludt, a bakter úgy megutálta magát, hogy már a sípszótól is
öklendezni kezdett és elhatározta, inkább vőlegény lesz akár
életfogytig, mert erről legalább írni fog valaki, ha nem egyéb
ő maga ráz ki a kisujjából egy-két olyan verset, amelyre
hit épül majd és fanatizmus, a hívek főhajtó bálványimádata
elnémítja a mozdonyfüttyöt, aztán meg a sínpár olvadáspontja
sem lényegtelen, ha már örökzöld a lámpa és a választás joga.

2020. augusztus 25.

2020. augusztus 29.

Szóljon hozzá!