Hadnagy József: Embereledel
(Groteszk)
Olvasok, egyre olvasok,
keresek, tájékozódom
ebben a digitális őserdőben,
bizonyos értelemben
emberre vadászó kannibál
vagyok, eszem az embert:
csontig lerágtam
az általános tömegvonzás
törvényét, az általános és speciális
relativitáselméletet, a big bang-et,
a darwinizmust
(ez utóbbi nagyon rágós,
nem akar lecsúszni a torkomon
a hal, amelyik fütyölvén
mindenféle biológiai törvényre,
pár perc alatt hüllővé változott,
hiába főzöm, sózom újra és újra
évmilliárdok levében, sem íze,
sem állaga nem változik),
eszem a történelmet, kedvenc
ételem, vonzó csomagolásban,
többszörösen átsütve árulják, így
is annyi benne a szálka,
mint a leghitványabb
halban, és úgy váltogatja színét,
mint a kaméleon, csavarodik,
rejtőzködik, kúszik, mint hüllők
a sziklán, a fűben, az őserdőben,
a házak környékén, a paplan alatt
és a jelen bozótosán át a jövő
szélmalmaiba, utcáira,
tereire, felhőkarcolóiba,
eszem a tévében futó valós bűnügyi
történeteket, késsel, villával
aprólékosan szétválasztom az okot
és okozatot, a kukába dobom
a „ne ölj! parancsát felejtő, számító vagy
vérszemű indulatokat, kutyának, vadállatnak
sem valók – akár a nagy, embertömegeket,
városokat, falvakat, anyákat, apákat, fiakat,
lányokat elnyelő nagy háborúk –:
emészthetetlenek ezek a pusztító
miniháborúk szülő és gyermek,
testvér és testvér, barát és barát között,
és férfi és nő között: a kihűlt
emlékek, reggelik, ebédek, vacsorák,
tükörjéggé fagyott holdvilágos
séták csatamezőin, de finomak
a lebukások! az igazság
apró győzelmei a kilátástalannak
tűnő, pillanatra sem szünetelő
háborúban a Kígyó és az ember
között, vacsora utáni kedvenceim,
ideiglenesen enyhítik emberéhségemet,
olykor óborral ünneplem a finom falatokat,
emberen éltem és élek leginkább,
mindazon, ami az emberben
gerincegyesítő léleknek valóként
alakult ki rövid pár ezer év alatt,
mert nincs kívánni valóbb az embernél,
egymásból élünk, köszönettel vagy anélkül,
tudatosan vagy tudattalanul,
jóllehet sok, nagyon sok a csont,
a hiénának, sakálnak is ehetetlen,
a pokol konyhájának is nagy kihívást
jelentő szörnyűség az embereledelben…
2020.07. 26.
Pusztai Péter rajza