Elvittem az egyik barátomat, hogy megmutassam neki Bukarest szélén az Iskola helyiségét, megálltunk, ahol a múltkor. A városból kivezető út, vityillók, sár, mindez elkeserítette.”Nem látod, milyen undok?”- mondja nekem. Nem láttam. Maga a ház jobban tetszett neki. „De a táj lapos, monoton.”
Ó, ezek az emberek, akik a dolgokban csupán egyetlen szépséget keresnek. De a táj átszellemülhet. Az az ember, aki egy kísérletet él át, megteremti magának a saját terét, a saját táját. „Nem csupán lapos a táj, dombok is láthatók, ha jóindulattal nézed” – mondom én. „Természetesen – így a könyörtelen replika – Don Quijote számára Dulcínea gyönyörű nő, a szélmalmok pedig…”
Újra ezek a közhelyek! De igazuk van: Don Quijote tapasztalata érvényes. Így kell élned: a te világoddal. Csakhogy én gondolni óhajtok – miért ne?… talán egy hasonlat kezdődik? – egy másik spanyolra, El Grecora, akire a barátai lefüggönyözött szobában találtak fényes nappal, és a következő magyarázatot adta: tisztábban akarom látni a saját színeimet.

*

Nem, nincsen szó olcsó idealizmusról: mi magunk teremtjük a körülöttünk való világot. De, az Isten szerelmére, a világ nem fog minket arra tanítani, hogy mi a teendő, amikor saját magunkról van szó, és nem a világról. Minden értelem nélkül való olyan gyönyörű környezetben élni, hogy ez önmaga által legyen érvényes. Mennyire kevéssé filozófusi az az ermenovillei zug, amelyet Rousseau választott ki a filozófia számára! Csupán arra jó, hogy ott egy olyan templomot építs, amelyben senki sem végez semmilyen szertartást. Jobb, hogy mindenikünk a maga mértéke szerint éljen, sárban, vityillóban, pusztaságon, de őszintén. És főleg Rousseau-utánérzések nélkül.

*

Azok az érdekes szentek, a lehető legkifejezőbb vonásokkal, amelyeket a katedrális oszlopain olyan magasra helyeztek el, hogy senki sem láthatja az arcvonásaikat. De egy napon valahogy ledől az oszlop, és akkor látod, hogy mennyire aprólékosan voltak kigondolva. Milyen nemeslelkűség rendelte meg a művész áldozatát, hogy olyasmit alkosson, ami nem látszik? És milyen hit?

Fordította: Bartha György

(Folytatjuk)