Sovány, köves földről
nagyvilágra nézek
ország peremére
hullatott a fészek.

Vajon jól látom-e
amit meg kell látnom
vagy a mezsgye szélén
megvakít a járom.

Halk neszek pilács fény
jut el csak énhozzám
lógok itt a végen:
lator a keresztfán.

Vagyok mint esőcsepp
kalap karimáján
mely koppanni sem mer
csak ott reszket árván.

Hangom, ha kiáltok
talán meg sem hallják
a déli napsütést
felfogják a nagy fák.

Itt sűrűbb az árnyék
de a holdfény tiszta
a hiú álmoknak
ez lehet a titka.

A cifra abroszon
maradok egy morzsa
majd egy unott pincér
leráz a padlóra.

Forrás: Romániai Magyar Szó, Színkép melléklet, 2004/3