Nyárvég, és egyre kurtább a nap.
Kopó fénye szelídebb.
Udvarunkhoz egyre közelebb lopózik a pusztuló rét.
Testét a drótkerítésen átgyűrve
lehuppan a vén eperfa tövébe.
A másodvirágzó akác illata
a kapu rácsain oson a kertbe.
A vecsernye harang-szavát megtörve
vonatfütty halovány hangjával üzen a kisállomás.
Az Izabella-szőlő kecses kacsói keményednek.
A hirtelen leszakadt zápor hólyagos esőt varázsol
az Ebhát agyonkoptatott aszfaltjára.

Árva besárgult negatívok huppannak
a porból lett sártenger közepébe
az elmúlás bedugult víznyelője körül.

2020. augusztus 26.