A kortársaknak nincs már amit bevallaniuk, amit mesélniük. Éppen ezért az építészetük sem rendelkezik részletekkel. Párizsban, IV. Henrik hídján, a Pont Neuf-ön, a híd külső peremén maszkokat találunk, amelyeket rendes körülmények között nem lát senki. Mégis más és más valahány maszk. Ugyanakkor III. Alexandre hídján a XIX. századból a maszkok kettesével vagy hármasával ismétlődnek.

*

(Vitruvius mondja a műépítészekről, hogy kell tudniuk: írni, rajzolni, mértant, valamennyi optikát, számolást, történelmet, filozófiát, egy kevés zenét, orvostudományt, jogorvoslatot és asztronómiát.
Ma nem kell egyebet tudniuk csak architektúrát. Kár!)

*

Abban a Franciaországban, ahol annyi beszéd elhangzik a szerelemről, talán éppen a szerelem hiányzik…

*

Miben hisznek azok az emberek, akik egyidőben és hivatalosan ünneplik a francia forradalom és Jeanne d’Arc évfordulóját? Ebben vagy amabban? Nem, ők már nem választanak. Az üres intelligencia szomorúsága abban áll, hogy nem tudunk már választani.

*

Mit jelentett a ráció a francia forradalom idején, és mit jelent napjainkban? Mi volt a szabadság a német romantika idején, és mi most? Ami a szakkifejezéseket illeti, nem mondanak ellent egymásnak. Hát a szellem tekintetében? Ha ma is hisznek, és akkor is hittek az emberek a gondolkodásban, manapság a gondolkodás puszta elmélkedés, vagyis jólneveltség, ellenben akkor őrültség volt. (Nagybetűvel írt Gondolkodás!) Ma egy konzervatív erő; akkor olyan erő volt, amelynek a nevében megdöntöttek rendszereket. A gondolkodás apologétái csak a forradalmi szótárat vették át, és nem az akkori forradalom valóságos tartalmát. Igaz, nehéz lenne számunkra az őrültséget dicsőíteni, amely annyi pusztítást végzett. De ez az őrültség alkotott a gondolkodásból történelemteremtő elvet. És akkor miért nem hagynak békét a francia forradalomnak?

---

Fordította: Bartha György

(Folytatjuk)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ