Hol találkozunk? És hánykor?
Már divatjamúlt kérdések.
Megnőttek a távolságok,
s szűkülnek a pillarések
szembejövő fények miatt.

Nem kell keresned, megtalálsz,
mindig nyitva ajtó, ablak,
és ha már itt vagy, nálam hálsz,
akarlak vagy nem akarlak,
költségem néhány milliwatt.

Vendégséged örökre szól:
ultramodern virtuális;
józan eszem néha beszól:
ember, te sem vagy reális!
s ilyenkor szívem megsirat,

hogy milyen egyedül vagyok,
pedig világnyi vendégem,
s csak két ujjam kell mozgatnom
értük… magamban beszélek,
magamban iszom emiatt.

Hol találkozunk? És hánykor?
Már csak magamban kérdezem.
Választ nem várok, mint egykor.
Nosztalgia… ezért teszem,
semmi másért, már nem divat…

2020.04.04.