Szent Péter és Krisztus urunk a földön jártak. S mingyá’ kovártélyt – mikor
megsetétedett – kerestek, hát egy asszon vót otthon, s könyörögtek, hogy engedjék be az éjszakára, me’ na, künn nem lehet az uton hálni. S beengedték, de az asszony aszongya:
– Drága – nem üsmerte, hogy kicsodák –, drága vendégek – valahogy így fejezte ki, lehet, hogy így fejezte ki –, nem merem – aszongya –, mer’ a férjem olyan részeges, engem is minden este, mikor hazajön, megver.
Aszongya Krisztus urunk:
– Ne törődjön, minket nem bánt! Mi szelid emberek vagyunk.
Hát hol tudja? – az asszon töprengett. Nem merte az ágyba lefektetetni, mer’ ugye félt, hogy ha beérkezik [a férje], hát akkor mi történik, bebújt ott az ágy alá, jó magos ágy, alja vót, s Krisztus urunk belül feküdt. Szent Péter kívül a szoba felől. Egyszer megérkezik a gazda, nagy duhajkodva megérkezik – kis csomagjuk vót –, s kezdett:
– Mi van itt? – esmént valami rosszra gondolt. – Te valakit kovártélyra fogadtál? No nem baj, megkapják!
Szent Péternek megfogta a kezit, jól elpáholta. De osztán annyira az ital… hogy lerogyott. Elaludt. Másnap ismét Krisztus urunk folytatta az útját tovább Szent Péterrel. Szent Péter fájtatta itt is, ott is, hogy megverték. Aszongya:
– Uram, hát igy kibánt velem!
– Nem – aszongya –, igy kellett történjen.
Na, egyet kerültek, a falut elborongálták, s vagy eltévedtek, vagy akaratbul Krisztus urunk újra ugyanahhoz a házhoz ment. Ismét ahhoz a házhoz kovártélyoztak.
Krisztus urunk kívül feküdt. S részegen az ember hazajött, duhajkodott, s aszongya:
– Az este kapott, tennap este a külső, most kapjon a belső! – esmét Szent Pétert kiválasztotta, jól elverte.
Osztán csend lett, mer’ az ember részegen elaludt. Aszongya Péter:
– Hát igy elbánt má’ két éjszakán!
– Nem baj – aszongya –, Péter, megyünk tovább.
Mentek tovább, s Szent Péter ugy egy kicsit kiváncsi vót. Egy bodega előtt
mentek el, s aszongya Szent Péter, hogy:
– Menjünk bé – énekszó vót a bodegába’ –, menjünk bé!
– Péter, ne menjünk bé!
– Mégis menjünk bé – aszongya –, vigyázkodjunk meg!
Amihelyt a küszöböt átlépte, Szent Péter ment elől, Krisztus urunk egy hegedűt teremtett a hátára. Milyen a részeg ember:
– Na, húzzad, cigán, s húzzad, cigán!
Hát mondta Szent Péter, hogy ő nem cigán, de nem látta meg, hogy a hátára hegedű van teremtve. Egyszer a sok részeg ember:
– Há’ mé’ nem húzod? – kezdték verni.
Kiszaladt a bodegából, ő is kilépett, Jézus. Akkor Péter olyan majdnem sírva:
– Uram, há’ mé’ cselekedted ezt?
– Én megmondtam, hogy ne menjünk be a bodegába, mer’ abbúl baj származik!
Ilyen történetek… Lehet, hogy nem vót igaz, de csak valami feltalálás vót.

(Gyimes: Farkasok pataka – Tankó Fülöp Gyugyu, 2015)

Forrás: Magyar Zoltán – Mesék és mesemondók. Néprajztudományi Intézet, Budapest, 2015.