nem féltünk eleget mikor elképzeltük egymást? én hal voltam valami alkalmi vizekben nem éreztem otthon így jól sem magam te halsztál éppen de nem ilyen vízidegen halra vártál na mindegy lettem aztán valami kő az elitista kövek között és a habarcs kivetett magából a többiek elmozdítottak kihulltam te meg ha nem is várat de ház-várat akartál magadnak s nem használtad újra-újra az árokban heverő engem / nem féltem eleget mikor élő akartam lenni mikor halott de építőelem csak mert elképzeltem hogyan képzeled? te hogy képzeled hogy állsz ezzel? nem elég ebből? the dramatics of imagining lies within…You being someone’s life That One being Yours possibly…it’s like a dream without the soothing effect of resting peacefully it is like a dream with a streak of luck and nightmare equally partly true part lies and a god dose of tertium non datur that is still given