Constantin Noica: Filozófiai napló (13)
Kedvelem a Sorbonne egyetemen a Descartes-termet. A tiszta és világos eszmék termében az egész hátsó falat betöltő freskó néhány nimfát ábrázol, amint a ködből kibontakoznak a fénybe. Mintha Valéry Aurore című poémájának eszméi lennének:
„Quoi! C’est vous, mal déridées!
Que fit-vous, cette nuit,
Maîtresses de l’âme, Idées…”
*
Nem tudok úgy filozófián gondolkodni, hogy ne éreznék bukást, szinte, mint a vallásban. Valahol megtörtént a bűnbeesés. A megismerés rendjében is ott az elveszett paradicsom. Lehet, hogy ugyanaz a mítosz ez is, az is, bizonyítva, hogy mennyire szolidáris a szellem önmagával. Mert, íme, a filozófia egyik legfőbb bizonyossága onnan ered, hogy az ember bukott és korlátolt lény. Az Isten végtelen lény, létezik, mondja Descartes, én pedig, véges lény, elképzelem őt. Az én végességem hogyan tudná őt elképzelni egyébként.
A filozófusok általában ennek az érvnek az értékét tárgyalják, pedig látniuk kellene ennek az irányultságnak az értelmét.
*
Valamennyi mítosz, meglehet, a bukás mítoszához kapcsolódik.
Mert, hogyha nem volna bukott lény, az embernek nem volna szüksége a mítoszokra.
*
1939. Villervill-ben, egy észak-franciaországi faluban nagypénteken prédikációt hallgatok. Mennyire emberiek néha-néha a katolikusok. Az igehirdető érzékelhetővé akarja tenni a Megváltó szenvedését, és az emberi lélektanhoz folyamodik.”Gondoljátok csak meg, – intézi szavait a templomban jelenlévő anyákhoz – de kegyetlennek kellett lennie a Szűzanya szenvedésének a kereszt mellett!”
Érzem, hogy a vallásban erről egy szó sincs; hiszen nem értheted meg az Isten-Fiút újra emberiesítve, emberiesítve újra a szenvedését. Lényegében az egész Nyugat ezt a nyelvezetet használja. Prédikálásuk, filozófiájuk másodszor is megtestesíti Istent. De aki az emberi lélektanból indul ki, nem fogja tudni meghaladni azt. (És akkor megérted Rousseau szavait:”Je me fis catholique, mai je demeurai toujours chrétien.”)
Tudom, mi, Keleten még ennyire sem vagyunk képesek. De birtokoljuk azt az igazságot, amelyet ők egyre jobban elfelejtenek! Hogy Jézus egyetlenegyszer szállt alá a földre.
Fordította Bartha György
(Folytatjuk)
Pusztai Péter rajza