Demény Péter /Ivan Karamazov:/ Újabb korona-változatok
Kunderásan
Amikor Hegel A szellem fenomenológiáján dolgozott, Milos még csak gondolat sem volt. Annál több gondolat támadt a jénai filozófus agyában, aki szerint Minerva baglya alkonyatkor kezdi röptét. Amikor Nietzsche megírta a tragédia születését, Milos apja már kezdett gondolat lenni, ami jó bizonyíték arra, hogy élet és szellem mindenkor összefügg.
Milos is alkonyatkor kezdte röptét, noha a legkevésbé sem hasonlított bagolyhoz. Amikor Brnóban meglátta a napvilágot, apja, Frantisek Zuhal, a városszerte ismert rejtőzködő, örömében felállt, aztán nemsokára visszaült. Az élet jelenségeit jobban tudta ülve szemlélni.
Milos már tizenéves kamasz volt, arcán a szerelemvágy pattanásaival, amikor Vera még csak angyalkodott Prágában, a híres söröző mellett, ahol Hrabal hajtotta fel kriglijeit. Anélkül, hogy tudtak volna egymásról, máris fogalmuk sem lehetett arról, hogy a másik egyáltalán a világon van. Így köti össze a gondolat az egymásnak szentelt testeket és lelkeket.
Körtvélyessy Klára magyar hangján
Vernésen
2020-ban a Monostori út 3-5. szám alatt (Agronómiai Egyetem) – e házban halt meg 1814-ben Kovács János – Dentaltus Béla, a Nyugdíjas Klub tagja lakott, aki, bár nyilvánvalóan minden igyekezetével azon fáradozott, hogy semmivel ne irányítsa magára a közfigyelmet, mégis a klub legismeretlenebb tagja maradt.
Senki nem tudott róla semmit, legföljebb azt, hogy igen derék ember, és az erdélyi magyarok egyik férfiszépsége.
Petőfihez szokták hasonlítani, legalábbis arcra, mert rejtélyes módon mindenkinek az arcát nézik meg először. Tekintetében a talpramagyar lángolt, talpán az alighanemmegigézett, s egész élete csüggtemajkánszótlanul volt. Minden tekintetben figyelmünkre érdemes férfiúnak számított tehát, aki éjjel-nappal porlott, mint a szikla, és álmában csillagösvényen száguldozott, mint egy motorizált Csaba királyfi.
Dentaltus Béla semmi más nem volt, mint a Nyugdíjas Klub láthatatlan tagja.
Csatlós János magyar hangján
Jacklondonosan
– Megint! – kiáltott hátra Kevin.
Roland megértette. Már napok óta meneteltek a kukoricásban. Bákrádpitymallatról Bákrádalkonyba tartottak. Holtfáradtak voltak, és reggel óta iszonyúan féltek. Aranyoshűbelénél ugyanis köréjük állt egy medve. Nem támadott, csak állt ott, vérengző arcán egy borzalmas maszk. Kevinnek még a fertőtlenítője is kiszáradt, későn ragadta meg Sass & Wassát, hogy a fenevadba mártsa. Addigra már messze járt, árnyékát is hiába követték a magas szárú sötétben.
Kaszáltak a karjukkal, úgy teremtettek egy kis tisztást maguk körül. Tudták, a medve nem játék, ezért némán megidézték Vikidál Gyulát, hogy erőt merítsenek. Egymásnak azonban soha nem vallották volna be, hogy mit tettek.
Éjjel Roland arra ébredt, hogy társa messze jár. Először ijedten tekintgetett körbe, de aztán furcsa bűz csapta meg az orrát, és rájött, mi történhetett. Kevin már baktatott is vissza, az arcélén látszott, hogy szakálla van.
Mentek tovább, törték az utat rendíthetetlenül. A karóra állásából megállapították, hogy hajnali öt óra. Hallgattak egy sort. Tisztában voltak vele, hogy lesz még fél hat, sőt, hat is. Feketelak fényei csak jóval hét után kezdenek látszani. Addig a medve többször is körülfoghatja őket.
Szász Imre magyar hangján
Reményikesen
Élünk, mint a vakondokok
illatozó virág alatt,
mint börtönben, olyan most nálunk
ez a kriptai hangulat,
és akkor még a konteók,
megőrül anyád és apád –
ne hagyjátok a maszkokat,
a maszkokat s az iskolát!
Nyakadba fújnak a Lidl-ben
a lelkes vásárló nyanyák,
a válladat a COVID nyomja,
akár egy iszonyú lapát,
tüzes trónra ültettek téged,
fejedbe tüzes koronát –
ne hagyjátok a maszkokat,
a maszkokat s az iskolát!
A strandon sörözik melletted
a jó Viorel és Ubul,
ki egyszerre rúg be, és közben
józanul is folyton gagyul,
te meg csak koronázol egyre,
tele a padlás meg a kád:
ne hagyjátok a maszkokat,
a maszkokat s az iskolát!
Kisebbségünk nagyobbodik,
súlyunk alatt a pálma nő,
csillogó csillagösvényeinkből
egy turulmadár száll elő,
te meg itt gyáván élni vágysz,
és nem akarod a halált?
Ne hagyjátok a maszkokat,
a maszkokat s az iskolát!
Hátteresen
Az elemzőnek a dolga az analízis, nem a rajongás. Ennek értelmében kijelentem, hogy nincs nagyobb politikai lángelme, mint Porkár Vladimir. Mint Messerschmidt, a világhírű német politológus írta nagyívű, Innentől onnanig című tanulmányában, a szociológiai erővonalak erőterében mindig az az erősebb, aki nem gyengébb.
A nyelvművelők, akik mindig a lényegtelenre figyelnek, már száz éve a „csinál” ige helytelen használatát akarják kiirtani, és nem veszik észre, hogy Porkár a kis nemzetek nagy nyelvérzékével cserélte ki a szótárt. Így lett a hála egyenlő a hálátlansággal, az együttműködés az önzéssel, a jólét a korrupcióval, az egészség a járvánnyal, az átláthatóság a maszkkal. A jelenség azonban még jelentősebb és messzehatóbb, hiszen most már csak azokat a szavakat használjuk, amelyeket Porkár felajánl a nyelvünkre.
Emlékeztetnék dr. Bubó, a nagy politikai filozófus gondolatára, aki szerint demokrata az, aki nem fél. Egyet is érthetünk vele, egyetlen apró árnyalással: demokrata az, aki fél. Ezt az alapigazságot fedezte fel és tette működőképessé Porkár.
Politológiai tévedés azt hinni, hogy a jó uralkodó kíváncsi a nép szavára. Ennek árnyoldalára Szókratész is rájött, mikor a bürökpoharat kiitta. Ha nem is érthetünk egyet Machiavellivel, akkor is egyet kell értenünk vele: a jó uralkodó az, aki nem kérdez, csak válaszol, pontosabban utasít. Különösen igaz ez a demokráciára.
A népuralom lényege, hogy a nép vezetőt választ, aki aztán visszahat a népre, és elmondja az igazságot, amely szerint ő mindig jól cselekedett, cselekszik és fog cselekedni, és minden korábbi tévedése tulajdonképpen alapvető felismerés, amelyet tökéletesen kamatoztatott a maga érdekében. Ez minden karizma radikális lényege.
Kommunista örökség, hogy az államelnököt lehet bírálni. Valójában az uralkodót soha, semmilyen körülmények között nem lehetett bírálni, példa erre akár Vlad Țepeș, akár Robespierre. Porkár mindkettőjüknél nagyobb, ahogy ez már a francia forradalom rejtett irataiban is egyértelműen olvasható. Ezt a felismerést kell felismernie minden elemzőnek, hogy következtetései legalább megközelítsék az igazságot.
Pusztai Péter rajza