Visky András: nevezd csak szeretetnek c. kötetére/1 – egyelőre

Nincs keservesebb annál,
mikor az életnek fordítasz hátat.
Mintha lehetne élni háttal.
Halálod alól feloldoz halála.

Át kell esned rajta, hogy
rajtad többé ki ne fogjon.

Enyészhetetlen élet az,
ami átesett a halálon.
Ez vagyok én! kiáltja az Úr.
Hidd: mentsvárad,
lesz oltalmadul.
Nem hallatszanak már
csahos hangjai a halálkutyáknak.

Elment az ember Ámerikába
a szabad földre, szabad hazába,
hol vélte honol már égi rend.
De nem talált ilyet.
Az Ígéret illúzióinak
tépett foszlányai lengedeztek.

Megveszekedett az istengyermek.
Süketült fülében a csend.
Majd földrengésszerű moraj
kezdett dörömbölni
mind jobban. Kifele igyekezett.
Csak száját kellett kitátnia
s kiáradt. Vitt mindent.
Őt is magával.
Csak hozza vissza!

2020-08-15

1. B.Tomos Hajnal:
   2020. szeptember 3. 03:28

   Megrázó, de NAGY alkotás.

2. Nászta Katalin:
   2020. szeptember 3. 06:10

   Köszönöm, Hajni. De a kettő nem zárja ki egymást. (Bár ne kellett volna megírnom)