30. Bakancs helyett cipő

Napközben, a sötétkamrában dolgozva elképzelte, milyen szerelmes szavakat mond majd álmai leányának, aki most végre elérhetővé vált számára. Vajon megismeri-e őt? Majd beleőrült a várakozásba. Amint az óra elütötte a fél hatot, leszaladt a lépcsőn, és meg sem állt a sarokig. A lány már elment.
Pedig fél év óta mindig ott állt a sarkon — ha esett, ha fújt, a nap minden szakában. Most, hogy neki volt rá szüksége, nem volt itt. Döbbent hitetlenkedéssel meredt az órára az utca túloldalán. Vajon hol lehet? Talán csak a kávéházban. Ahogy megfordult, pillantása megakadt egy cipőbolt kirakatán, egy rendkívül elegáns és kényelmesnek látszó barna bőrcipőn. Lenézett régi, lyukas turistabakancsára, aztán megint fel a kirakatban lévő elegáns cipőre, és arra gondolt, milyen jól menne az új nadrágjához.
Pontban hatkor, mielőtt az üzlet bezárt volna, Bandi még egyszer utoljára gyorsan körülpillantott, nem jött-e még vissza a lány, aztán fogta magát, bement az üzletbe, és megvette a kilenc és fél márkás cipőt. Ötven pfennig maradt a zsebében. Az utcára kilépve ismét a kirakatra pillantott, hogy megbizonyosodjék, jól választott-e. Az üvegen meglátta a lány tükörképét. Megint a helyén állt. Mikor megfordult, a lány rámosolygott. Bandi rábá-mult egy pillanatra, aztán futásnak eredt.

* Forrás: Richard Whelan – Robert Capa. IPM Könyvtár sorozat, 1990. Fordította Fehér Katalin. Borítóterv Kemény György

(Folytatjuk)