„Vagyok, aki vagyok”- mondja Isten Mózesnek.(Exódus 3:14) Nem azt mondja: „Az vagyok, aki van.” Még akkor is, amikor arra biztatja, hogy menjen a többiek közé, Isten arra tanítja Mózest, hogy beszéljen arról, akit „Én vagyok”-nak hívnak. De furcsán hangzik: „Én vagyok küldött hozzátok.” Mert Isten nem „létezik”. Csak mi tudjuk mi az a „van”, a létezés. Bizonyos előnyös esetekben a filozófiában tudjuk a „vagy-ot, a szubjektivizált létet. A közősségben ismerjük a „vagyunk”-ot, a „vagytok”-ot. Csak Isten tudja a „vagyok”-ot úgy, hogy ne legyen szüksége többet a „vagy-, van-, vagyunk-ra…”

*

Egy olyan iskolában, ahol a tanár nem tanít, ő maga is abszurditás. Azt hiszem, hogy megtaláltam Iskolám mottóját: Leon Bloy-nak a szavaira gondolok: „Nem lehet tudni, hogy ki ad, és kinek adnak.”

*

Különösek azok az emberek, akik a filozófiától az igazságot várják. Igazságokat, még hagyján, de igazságot? Az igazság a logikus gondolkodás eredménye, amint az erkölcsös élet eredménye a jótett. De, ahogy a hangsúly nem a jótettre tevődik, és nem fontosabb számodra a történés a tettnél, ugyanúgy nem választhatod a szellemi élet helyett az igazságot. Valamennyi eretnek jobban cselekszik, mint az ortodoxok, mégis eretnekek. Valamennyi dogmatikusnak több igazsága van, mint a filozófusoknak, de nincs filozófiájuk, mert nincsen életük.
De honnan jön a gondolat, hogy a filozófia megtanít az igazságra? Megtanít gondolkozni, nem pedig arra, hogy mi az igazság. Megjelöli számodra az igazság irányát. Kant szerint: ahhoz, hogy tudd, mi az igazság egy dologgal kapcsolatban, megfelelésben kell lenned azzal a dologgal. Tehát minden igazság valamiről van, minden igazság anyagi jellegű. Mit jelenthet az igazság formálisan? Léteznek valóságok, nem pedig valóság. Léteznek igazságok, nem pedig igazság.
Különben is, az igazság meghatározása – adaequatio rei et intellectus – a középkorból származik, egy bizonyos Isaac-tól, akitől átveszi és meghonosítja Aquinói Tamás. Az ókorban az emberek nem ölték meg magukat az igazságért. Az eszmény akkor a kontempláció volt, a bölcsesség, vagy más esetben (Arisztotelész) a lét újramegtalálása. A skolasztikában az eszmény egy eleve adott igazság más utakon való újramegtalálása volt. De az ismeretlen és nagybetűs Igazság modern kitaláció.
Természetesen létezik a pontosság-igazság, de ebbe belebotlott egy napon a mi Maiorescunk is a következő népdalt olvasva:

„Aşterne-te drumului,
Ca şi iarba câmpului,
La suflarea vântului.”

Mivel szerinte a vers valójában a végtelenben való ringatózás érzetét kelti, de hibás a ríme. Mintha a rím másra szolgálna, mint hogy ilyen végtelenben való ringatózást keltsen. Ha pedig a rím nem pontos, és mégis létezik a végtelenben való ringatózás, ímé a pontosság, ímé a szégyentvallott igazság (reménykedjünk, hogy nem hallanak a tanárok!)

*

Hogy ne beszéljünk a komolytalan Goethéről, minden, ami gazdagít, igaz.

---

Fordította Bartha György

(Folytatjuk)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ