kölcsönkapott időben élünk
rosszul sáfárkodunk vele mégis
kifolyik markunkból
felissza a tér
eltékozolt perceinkből sző
halotti leplet a sors
atomóráinkkal tán mérni tudjuk
ám megbecsülni nem tanuljuk meg
a felelőtlenül halogatott szavak
elmulasztott ölelések
közös örömeinktől elvont órák
földre hullnak
rocskában felfogni nem lehet
belőlük nem fakad érzelem
erekbe
folyókba
óceánokba gyűlve
észrevétlenül szivárog el életünk

2020. 08. 30.

1. Mátyás B.Ferenc:
   2020. szeptember 3. 08:02

   Gratulálok, szívesen olvastam versedet, Ferenc.

2. Kelemen Teri:
   2020. szeptember 4. 11:37

   Nagyon szêp, minden sor olyan élethű