Visky András: nevezd csak szeretetnek c. könyvére / 2

amíg nem mondok el mindent neked – tisztellek
mert féltelek attól a sok kis gonoszságtól
mit ha tudnál s ellened nap mint nap elkövetek
sosem bocsátanál meg nekem
írhatom az őszinte sorokat
de mind arról regélnek
milyen tökéletlen teremtés vagyok
így ember nem lehet, aki megszeret
hát ezért titkolom sok gyengeségem
lássatok egészségesebbnek, mint ami vagyok
átcsap a hangnem szónokibb modorba
– máris magamon kívül vagyok –
ez az a résnyi, keskeny felület
lehetőségeink, mint apró reszelékeket
mágnesként veletek itt összehozott

sírtam s írtam mindezt augusztus havában
Tompa Andrea és Visky András szövegeivel az ágyban
olvasván soraik, vallomásaik özönét
kortársaimat a gondolkodás fényes századaiban

Istennel, otthonnal küzdünk mindahányan
mit számít a titulus minek tulajdonosa vagy
magyar vagy angol nyelven ugyanaz a nyomor fogad
csak az emelkedik ki fejjel a tömegből
ki ebben a közegben remélni s hinni mer, mint pld. Bogdán Zsolt
de hamar ránk hull hitetlen környezetünkből
a sűrű szövésű antitézisekből font töviskoszorú
hisz olyan főnökei vannak, mint Visky, Tompa
hogyne lennék szomorú
azt hittem Visky lesz az, aki Tompát Istenhez fordítja

én nem tudom milyen igemagyarázatokkal nevelte őket apjuk
igaznak tűnnek abból, amit elszenvedett értük
de fia rémült, félelemtől megkövült arccal
istentagadóvá lett hívő létére nézve, látva az istenség földi oldalát
s a sátán luciferi kutyáinak legcsillogóbb
fekete gyémántkés szellemével kivesézte a bibliai történeteket
sorra pellengérre véve s állítva őket
földi oldalról elemezve a megtörténhetőket
képzelete eljátszott a kigondolható jelenetekkel
kibélelte velük elméje összes falait – jól beterítve a világot
kitakarva belőle azt, ami agyából kivirágzott
jaj, csak hitevesztett ne légy megváltott gyermekem, imádkozik az apa odafent
s a még itt vergődő énem lentről a csodákról le nem mondva
de a mennybe tolva fel reményeim, borzongó elmével olvasom végig
ateista történeteit, hol a hitetlen világban mindig kisarjadó gyomnövények
behálózzák az igazgyöngyöket
s miközben attól rettegek olyan mélyen, hogy néha én sem értem
a ne félj után pont van-e vagy vessző az igében
s nekem mikor melyiket kell figyelembe vennem
mert a parancs valamiért szól és valami ellen
két élű mint a kard, nem mint a kés
a kard az ami életet-halált oszthat
a kés csak öl, szel, vajazhat
de nem harci fegyver, mint az ige
amivel nem birkózni, hanem hadakozni kell
-ért és -ellen
s csak ki magától vette magához a kenyerét – bírja ezt

vissza vissza vissza vissza az eredethez!
ahonnan származol, ahonnan kivágtak, ahova visszavágysz
mert Isten megengedte!

ezért hát nem mondok el mindent neked
aki őt nem értheted
mégis remélem, amit Isten remélhet tudva
nem rajtad múlik az üdvösséged útja
csak egy szót szólj, s hozzám, fiam
én nem fordulok tőled el

*Visky András: nevezd csak szeretetnek c. verskötete, Tompa Andrea: Haza c. regénye, Tompa Gábor színházigazgató