Ady András: Akkugerjedelem/acting and enacting light
nem hiszi hogy valaha szerelmes volt azaz a nagy könyv szerint szeretett tudod koraifjonti későnérő hévvel istennőt teremtve magának előbb ideából majd saját kezének formázásából előbb eszméből majd testből is nem hiszi hogy a tengervízből alkotás ebben a témában sokra viszi a tűzzel a só-nedvességet sistergető lángokkal való kreátorkodás segíti valójában semmit sem hitt és mivel vénülés miatt immáron majd-teljesen lezárva nem is fog…nem volt az soha nem olyas most sem dehogy máglya még csak tábortűz vagy gyertyaláng se csak egy elemlámpa mely régi akkugyomrát pislákolón elrontotta s az újat az istennek az istentől az istenért sem találja… will I ever dethrone a filing only to be able to reinstate it with a do so conquering wit did I ever retract from love only to see it properly as art-lovers and versed connaisseurs act should I have my own light to observe You noticing me…should You have my forever missing bright lux-animus for You my absence of dark to be found?