31. A sötétkamrában

Pénztelenül, fedél nélkül, megfosztva barátaitól, akik oly nagylelkűek voltak vele, Bandi sokszor aludt 1932 nyarán parkokban a padon. De annak a forró, nyomasztó, baljós politikai előjelekkel terhes nyárnak a derekán valami megváltoztatta Bandi életét.
Harald Lechenperg elküldte Pandzsábból a patnai maharadzsa esküvőjén fényképezett filmeket. Ezeket elő kellett hívni, nagyításokat készíteni róluk, majd átküldeni az Ullsteinbe. Bandi a sötétkamrában a kontaktmásolatok láttán olyan izgalomba jött, hogy kirohant velük, bedörömbölt Guttmann irodájának tejüveg ablakán, majd berontott, és azt kiáltozta, hogy ezek a legjobb képek, amiket életében látott.
…Nem volt szokás csak ugy berontani Simon Guttmannhoz. Bár Guttmann éveken át váltig hangoztatta, hogy a Dephotban egyenjogúság van, és nincs főnök, a valóságban önkényeskedő ember volt. Az ő irodája szent és sérthetetlen volt — senki, még a stáb tagjai sem léphettek be hozzá előzetes telefonálás nélkül, vagy — ami még annál is jobb — írásbeli időpontkérés nélkül… Guttmann mindenkire, aki megzavarta, kíméletlenül ráförmedt, de Bandi természetes lelkesedése őszintén meghatotta. Lechenperg fotói valóban kitűnőek voltak, Bandi kitörő tetszésnyilvánítása azonnal meggyőzte Guttmannt: ifjú sötétkamra-asszisztensének minden esélye megvan rá, hogy első osztályú fényképész váljon belőle. Kölcsönadott Bandinak egy Leicát, és ettől kezdve ki-kiküldözgette egyszerűbb megbízatásokra.

* Forrás: Richard Whelan – Robert Capa. IPM Könyvtár sorozat, 1990. Fordította Fehér Katalin. Borítóterv Kemény György

(Folytatjuk)