32. Trockijt fotózva

November vége felé Bandi megkapta Guttmanntól első nagy megbizatását. Capa szerint: „Amikor egy napon arról adtak hírt az újságok, hogy Trockij beszédet készül tartani Koppenhágában, főnökeim valóságos lázba jöttek, ám körülnézve azt kellett tapasztalniuk, hogy minden fényképész vidéken van megbizatáson. Csak én voltam bent. – Akkor te mégy!, mondták.”
Az újságok egyetértettek abban, hogy az előadás csak ürügy lehet. Trockij bizonyára a világ minden részébe szétszóródott tanítványaival akar találkozni, hogy kiterveljék Sztálin megbuktatását. Pedig a valóságban… Trockij csupán azt remélte, hogy a dán kormány esetleg menedékjogot ad neki, s ha Európában maradhat, talán sikerül meggyőznie más kormányt is, hogy nincs miért tartani a jelenlététől.
Guttmann már hónapok óta edzésben tartotta őt, és ki is jelentette: nem adott volna neki ilyen fontos feladatot, ha nem lett volna biztos a fiú képességeiben… Hogy az utazás minél jobban megérje a költségeket, az Ullsteintől is szerzett neki egy megbízatást: az ugyancsak a dán fővárosba látogató amerikai filmkomikuspár: Stan és Pan lefényképezését…
November 27-én, vasárnap, a tervezett előadás előtt Trockijnak rengeteg elfoglaltsága volt. Nagy utat tett meg idáig, ezért a lehető legnagyobb figyelmet akarta magára vonni. Eszméinek mind szélesebb körben való terjesztése érdekében elkészítette beszéde francia, angol és német változatát is. A francia verziót aznap reggel mondta el egy francia filmes kamerája előtt, és napirendjét titokban tartva, az angol változatot az amerikai rádióban olvasta be ugyanaznap délután. Este pedig a koppenhágai stadionban, 2000 fős hallgatóság előtt ismertette „Az Orosz Forradalom jelentésé”-t.
Sztálinista merénylettől tartva egy 200 lovas és gyalogos rendőrből álló testőrség kísérte Trockijt a stadionba, de a készültség szükségtelennek bizonyult, mert provokátornak híre sem volt. Capa mégis azt írta:
„Tilos volt a fotózás; Trockij nem akarta, hogy képek készüljenek róla. Egy csomó fotós volt ott a világ minden részéből, nagy doboz-fényképezőgépekkel, de egynek sem sikerült bejutnia a stadionba. Én bedugtam a kis Leicámat a zsebembe, nem is sejtették, hogy fényképész vagyok. Megjelent néhány munkás, akik hosszú acélcsöveket cipeltek az épületbe; én beálltam közéjük, gépemmel a zsebemben, hogy megkeressem Trockijt…”
Capa történetével ellenkezőleg, Trockijnak csöppet sem volt ellenére, hogy fényképezzék. Készültek róla képek az utazás alatt is, és a francia filmesnek is készségesen nyilatkozott a beszéde megtartása előtt. A rádió mikrofonjánál is nyugodtan fotózhattak. De természetesen aggódott a biztonsága miatt. Egy fényképezőgép dobozában bárki fegyvert csempészhetett volna a terembe, ahogy az amerikai gengszterek hegedűtokban hurcolták a géppisztolyaikat. Azonkívül Trockij, a szónok igazi showman volt, nem akarta, hogy beszédét valami drámai csúcsponton a magnéziumlámpák durrogása zavarja meg. Bandi Leicája viszont kicsi volt, és nem kellett hozzá vaku.

Capa: Trockij a szónoki emelvényen

… Bandinak egy sor drámai pillanatot sikerült elkapnia; ezek a képek minden más fotónál jobban felfedik Trockij szónoki karizmájának erejét. A Welt Spiegel egész oldalt szentelt nekik, ami igen ígéretes kezdetet jelentett a fiatal fényképész számára. (A Stan és Pan látogatásáról szóló képriportnak nem maradt nyoma.)

* Forrás: Richard Whelan – Robert Capa. IPM Könyvtár sorozat, 1990. Fordította Fehér Katalin. Borítóterv Kemény György

(Folytatjuk)