voltál már fehér és voltam már fekete – na jó na nem ilyennek szült anyám de az régen volt azóta sok elvtárssal úrral nemzetessel és nemessel találkoztam így hát… – te maradtál fehér s ez téged dicsér én megalkudtam már a megalkuvással hiszek még a nyomorban mint a megváltásban hiszem a nélkülözést mint szellemi feljebbjutást de nem úgy élek nem úgy eszek nem úgy szerenék ha (meg)engedhetem magamnak…voltál már fehér és fehéren vagy bálterem és benned táncolok bassza meg és benned halálom (de csak versben nyugi) halálkámat a szétesésem lelem… did I ever started a dance like a march did I marched when You danced did You ever fall back on knowledge as a beforehand bastion of something I was not and You where? did our movements – dancing ones if You prefere – thaught stories of looking beyond black and white in ball-rooms of together-loneliness of an ever-present disappearance?