Csupán a nők tudnak szeretni. Héloïs és Abélard évek óta elváltak egymástól. Mindketten, mint zárdafőnökök, egy-egy zárdát vezetnek, és a többiek előtt a keresztény erkölcs szerint élnek. De amikor Abélard azt írja Héloïs-nek, hogy már rég nem szereti, csupán a Krisztusban, a lány azt válaszolja: „Dieu le sait…que c’est à vous, bien plus qu’à Lui que je désire plaire.” Miután ezt mondotta, tovább már minden kommentár fölösleges: „Je pleure non pas le fautes que j’ai commises, mais celles que je ne commets plus.”

*

A leggyönyörűbb szerep, amelyet bizonyos emberek életében eljátszhatsz, hogy megsemmisítesz egy másikat, aki ugyancsak szerepet játszott. Nem létezel, természetesen, el vagy felejtve. De elestedben magaddal rántod a másikat is.

*

A megírandó könyved. Hogy egyetlen dolog hatalma alatt légy, egyetlen értelem hatalma alatt. Hajtsd végre az élet valamennyi egyéb gesztusát, de ezek se legyenek másak… Talán ilyen az, ha az ember szerelmes.

*

Van valami lehangoló a görög igében: agapo, szeretni. Nem csupán azt jelenti: szeretni, de azt is: megelégedni valamivel, lemondani. A szerelem boldogságától észrevétlen eljutottál a lemondás szomorúságáig. (Lehet, ez azért van, mert a görögök mindent korlátok között láttak, és a szeretni ige sem jelentett a számukra mást, mint veszteséget.)
Én is bosszankodom azon, hogy a filozófusok örülnek. Mi egyéb érdekli őket, mint a jelentések átváltozása? „Szabadok.” De valamikor még meg fognak fizetni ezért!

*
Amikor ösztön-életről beszélnek, a nők egyetlen ösztönre gondolnak csupán. Többet nem tudnak meglátni. Nincs rá joguk. Ők nem élik az életet, csupáncsak perpetuálják.

Fordította Bartha György

(Folytatjuk)