33. Bandi és Hitler

Bandi aranykora a Dephotban (akkorra már Degephot) nem tartott sokáig, 1933. január 30-án a zseniális Hindenburg elnököt tanácsadói rábeszélték, hogy nevezze ki Hitlert kancellárrá. Aznap éjjel a nácik hatalmas fáklyás felvonulást rendeztek, amely a tömegfanatizmus ijesztő megnyilvánulása volt. Akkorra Bandit, akiről lerítt, hogy nem „árja”, már sokszor kigúnyolták és belekötöttek az utcán. Herr Pieck, az irodaház portása már SA-egyenruhában járt be dolgozni, csupán idő kérdése volt, hogy egy nap túllépjen a rosszindulatú méregetésen, és följelentse Bandit. Azzal, hogy Berlinben marad, Bandi nemcsak saját magát, hanem a Dephotot is veszélyhelyzetbe hozhatta.
A vég február 27-én következett be: leégett a Reichstag, a német parlament épülete. Hitler a kommunistákat vádolta a gyújtogatással, törvényen kívül helyezte a Kommunista Pártot, és szükségállapotot rendelt el… Azon a napon baloldaliak ezrei menekültek el Németországból. Simon Guttmann azt tanácsolta Bandinak, azonnal utazzon el. (…)
Bécsben a félig külvárosi 18. kerületben szállt meg, Harald Lechenperg Dephot-fényképész és anyja lakásán. Lechenperg, aki mindig készséggel segített Simon Guttmann-nak, épp akkor tért vissza Keletről, és nemcsak fedelet adott Bandinak, hanem asszisztensként is felfogadta, Bandi hamarosan családtaggá vált náluk. Lechenpergnél ugyanazt a légkört és bajtársi szellemet találta, amit úgy szeretett Kepes Györgynél Berlinben…
Az év tavaszán Bécsben és egész Európában bekövetkezett politikai események épp elég vitatémát szolgáltattak egy órára esténként. Nem egészen egy héttel a Reichstag leégése után az osztrák parlament felfüggesztette működését, s az osztrák kancellár, Engelbert Dollfuss, kihasználva a helyzetet, magához ragadta a hatalmat. Március 7-én reggel a bécsiek arra ébredtek, hogy Dollfuss betiltotta a nyilvános gyülekezést és a tüntetést, és bevezette a sajtócenzúrát. Egy hétre rá, mikor a képviselők megérkeztek, hogy folytassák a felfüggesztett ülést, a parlament bejáratát rendőrök állták el. Közbon a német parlamenti választásokon a nácik még nagyobb többséget szereztek, mint valaha. (…)
Az antiszemitizmus már Bécsben is éledezett, bár még korántsem volt olyan heves, mint ‘Németországban. Ausztria egyelőre még biztonságos, ha nem is kényelmes ménedéket nyújtott…

* Forrás: Richard Whelan – Robert Capa. IPM Könyvtár sorozat, 1990. Fordította Fehér Katalin. Borítóterv Kemény György

(Folytatjuk)