Gittai István: Kisördög

A másik élet ott zúgott a lámban. Megkettőzve lám-lámként szoktuk emlegetni. Csodálkozásunkba olykor némi kajánság, káröröm, ilyesmi is vegyül. Megszokásból vagy szándékosan, de kontárkodik a kisördög.
A hegymászók ünnepélyén is ez történt, ezt láttam. Jobban mondva láttam is, hallottam is zúgni, nyüzsögni a másik életet. De hogy ne járjak, és ne vezessek senkit sterilbe: lámból legyen völgykatlan. Ahol is a hegymászók ünnepélye zajlik. Ama völgykatlanban látom és hallom, hogy egyfelől valaki nyögdécsel, másfelől meg tömegesen hajráznak és visongnak. Kétségtelen: vetélkedő-hangulat! Egyfajta légi parádé, mely abból áll, hogy a versenyző kedvű nekiveselkedik a légnek, s pantomimosan kapaszkodni kezd. A nem létező kötélre. Mondom, csak úgy neki a levegőlégnek. És megy nekik. Haladnak. Felfelé. Némelyikük olyan messzire feljut, hogy annyi lesz, mint egy ökörszem, vagy mint egy bolha. Nem is ez az érdekes. És nem is az, hogy kötél nélkül amodáig feljutnak. A visszautat már nem tudják. S lezuhannak, összetörik magukat. Ott végzik a völgykatlan zsenge gyepén. Sorra kiterítve a derék férfiak.


Forrás: Csordultig lebegéssel. Válogatott araszosak. Várad-Riport, 2013. Nagyvárad.

2020. szeptember 7.

Szóljon hozzá!