…Bolyai János szelleme

Érezzétek a végtelen égben, amerre a térben
nőnek az új paralellák, útját ráncos időknek,
még axiómákkal gyötrődöm, szépek a színek,
bár a világra is új eszmék ömlöttek az égből,
szállok a csillagok űri világában; nem ezekre
számítottam, ahol sok száz egyenes terem újra
s mindegyiket sok más paralella követ tovafutva;
én a tudósok fényes egéből szüntelen éltem,
majd áttörtem más geometria téridejébe.
Régen Eukleidész is vétett: vélt axiómát,
mit fontosnak tartott, teljesen én kikerültem
és kiszakítva az ég fényéből, mást alapoztam:
ércnél is maradandóbb művet emeltem az égbe,
hol mindent csak a térben, az ős galaxisban, időben
érdemes értelmezni, ahol nincs pénzcsereérték,
támogatásért ott nem kell hajlongani másnak,
ahhoz, hogy naggyá érhessenek új, zseni ifjak.
Itt harag és párbaj sincs már, apa és fia tényleg
megbékéltek; az Appendix végleg belevéste
földi világunk emlékébe: a tér birodalma
átlép földi világból égibe, tágul az űrben
egy sokirányú terjedelemben, a kozmoszi létben.
Megmérkőznek az új eszmék, faggatjuk a titkát
mindennek: végesnek, végtelen égnek, időnek,
nem nyugszunk bele régibe: úszunk végtelen éjben.

(2019)