Camus-sen

Ezek már maszkot hordanak, doktor úr! – kiáltott a házmester, s úgy lógatta a fejét, mint Győzike a show-jában napi nyolcmillió ember nagy örömére. – De látszik is, hogy külföldiek! Egy magyar patkány szürke és hosszú farkú, míg egy külföldi szürke és hosszú farkú. A különbség egyértelmű.
A doktor látta már, hogy a házmester menthetetlen. Fáradt lépteivel tovább lépkedett a negyedben, ahol nyúzott tömbházak álltak egymás mellett. A kanálisfedelek csak néztek rá, ő pedig arra gondolt, mit vétett vajon az emberiség, hogy patkányok mellé még házmestereket is kapott a nyakába.
Kocsiján elment a szomszédos negyedbe, hogy megnézze az öreg asztmást. Az éppen Lenkeit nézte, amíg fulladozott. Kijelentette, hogy a járvány nem más, mint a képzelet játéka. Azért sokan belehalnak, akarta mondani a doktor, de aztán csak megmérte az öregúr pulzusát, és azon tűnődött, mindenki beteg valamiképpen.
Otthon az anyja várta, ez a szelíd, csendes asszony. Éppen tortát készített a miniszterelnök századik születésnapjára. A doktor mosolygott. – Jól vagy? – kérdezte. Az anyja nem felelt, gyönyörködve nézte két keze gyümölcsét, a gyümölcstortát.