35. Irány Párizs!

Megszegve a baloldali kapcsolatokra vonatkozó tilalmat, Bandi rengeteg időt töltött együtt azon a nyáron régi barátjával és aktivista társával, Weisz Csikivel. Csiki, aki éppúgy, mint Bandi, szabadulni akart családja és a kormány nyakörvétől és szájkosarától, mindenáron el akart utazni. Elhatározták, hogy együtt meglógnak Párizsba; közvetlenül a Jamboree záróürmepélye után, augusztus 15-én felszálltak a Duna-gőzösre. Csikinek nem volt pénze, de Bandi az összespórolt pénzéből Bécsig ki tudta fizetni az útiköltségüket. (…)
Hogy pénzt szerezzen a továbbutazásra, Bandi beállt fényképésznek egy hírügynökséghez, amely napi fotóhírekkel látott el több bécsi újságot. Rutinmegbízásokat kapott, többnyire helyi érdekeltségű témákat… Rengeteget csavargott Csikivel, az utcákat rótták, a parkokban üldögéltek. Mikor vagy egy hónap múlva elvesztették türelmüket, és tovább akartak utazni, de még mindig nem futotta a pénzükből vonat-költségre, Bandi zálogba csapta az ügynökség néhány fényképezőgépét — igaz, a zálogcédulákat becsületesen bent hagyta az irodában egy íróasztalon. Viszont még így sem volt együtt a pénz, fölkereste hát Strasser Rózsit, aki oly hűséges kuncsaftja volt a Friedmann-szalonnak, hogy még Bécsbe költözése után is évente többször átjárt hozzájuk Budapestre ruhát csináltatni. Strasser asszony — akit Júlia [Bandi anyja] levélben kért meg erre — kisegítette őket. Bandi és Csiki, jókora bankjegyköteggel a zsebében, végre elindulhatott Párizsba.

* Forrás: Richard Whelan – Robert Capa. IPM Könyvtár sorozat, 1990. Fordította Fehér Katalin. Borítóterv Kemény György

(Folytatjuk)