Hadnagy József: Alteregóim

Voltam én már annyi mindenki,
s nem fölvett szerepekben –
a képzeletben:
nagy ember, és híd alatt alvó senki,

legalább annyira, amennyire vagyok
az, vagy nem az, akinek tartanak,
beszédes és/vagy hallgatag,
tűzrevalót keresgélő jajok

tanyája, kőfaragó egy távoli udvaron,
könnyen repedő, silány márvány,
kalapács, véső, saját alakom,

a bordáimra rozsdázódó állvány,
s jeltelen temető… jól hallod, igen,
hol sok boldogult alteregóm pihen…

2020. 09. 01.

2020. szeptember 8.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights