Potop / Özönvíz

Trosnește gardul, pe tufe
le învârte o mâzgală,
ce mușcă lacom podina,
țâșnind prin șură în față.

Saltă cu fân, carul lui
Ilie; cai umflați,
sub revărsare crește un
nămol de purcei morți.

Balene-bostani, cai,
spărgând casa, o scuturând,
mușcă din zidul albastru,
pivnița la refuz, umplând.

Secuiul stă, îi curg
lacrimile, râde tare:
,,Ia-o Doamne casa,
ia, de la om ce are!

Pe nevasta și țâncii,
posturile, noaptea,
cuiburile de berzi,
lume să am, încaltea!”

Valul se turbă, și sub cer
cătune plutesc în rai.
Barca nu mai ajunge,
apa va cânta, numai.

(Traducere de Csata Ernő)

Ropog a kert, a bokrokat
forgatja már a sárga lé,
mohón a hídlásba harap,
zúdul a csűrkapun elé.

Fölkapja Illés szekerét
sarjústól; s fölpuffadt lovak,
döglött malacok ázalék-
naszádja nő az ár alatt.

Főzőtök-bálnák, paripák
törik a házat, rengetik,
lemarják jobbágykék falát,
a pince torkig megtelik!

Nézi a székely, könny csurog
bajszára, reszket, úgy kacag:
„Vigyed, uram, a házat is,
vigyed, ami még itt maradt!

Vigyed az asszonyt, kölyköket,
a böjtöket, az éjszakát,
vigyed a gólyafészkeket,
lássunk világot legalább!”

Dühöng az ár, s az ég alól
rongy falvak úsznak mennybe fel.
A bárka késik valahol,
a víz, a víz csak énekel.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ