37. Horgászat után

André és Csíki megértette, hogy lopni veszélyes dolog, elhatározták hát, hogy horgászni próbálnak a Szajnában. Miközben órákon keresztül figyelték a rakparton az öregembereket, akik türelmesen pecáztak a folyóban, arra gondoltak, milyen vacak lehet az a hal, ami ilyen piszkos vízben él. De nem voltak abban a helyzetben, hogy válogathassanak. Kölcsönkértek egy botot egy barátjuktól, leültek a rakparton, és vártak a kapásra. Vállalkozásuk’két apró, sáros halat eredményezett, amelyeket lopva kicseréltek két nagyobbra egy alvó horgász vödréből. A szállodába érve látták, hogy egy csöpp zsírjuk sincsen a halsütéshez, mire André elment kölcsönkérni. Egy üveg brillantinnal jött haza, amelyről egy szomszéd azt állította, tökéletesen helyettesíti a zsírt. De a vacsora, amelyre már annyira fenték a fogukat, pocsolya- és pacsuliízű volt, így inkább az, éhezést választották aznap estére is.

* Forrás: Richard Whelan – Robert Capa. IPM Könyvtár sorozat, 1990. Fordította Fehér Katalin. Borítóterv Kemény György

(Folytatjuk)