Heideggert egy-egy óráját hallgattam két évnyi időközzel. Ugyanazt mondta. Vagy legalább is olyan dolgokról beszélt, amelyeket, kizárt dolog, hogy nem említett volt meg már a két évvel azelőtti leckéjében is. Megkérdeztem azoktól is, akik már hosszabb ideje hallgatták: nem, szerintük nem ismételte önmagát.
Nem tudom, valahogyan egy csökkenő spirál mentén gondolkodott. Mert hitelesen gondolkodni nem csupán lineárisan és progresszív módon lehet. Lineárisan talán egyáltalán nem, hanem spirál-, csavarmenet-, fúrópróbaszerűen. Tudsz egy dolgot már a legelején, és ezt többször elmondod, mindig más alakban, egészen addig, amíg a tudás mondja sajátmagát.

*

A filozófia mint donjuanizmus. Mellette a szakemberek, mint szimpla polgári érdekházasok.
A lényeg a hódításon van. Nem azon, hogy elfogadj. Nem hogy tudjál.

*

A megismerés aktusát nem lehet egyszerűen az ismeretre redukálni, az asszimiláció folyamatára, mint amilyen a táplálkozás – ahogyan a jó kövér filozófusok szeretnék, a tomistákkal és V. barátommal az élen. A megismerés: elidegenedés, elveszejtődés, mint a szerelem aktusában. Kockázat. Nem asszimil– áció, hanem alter-áció. Életet adván, elveszíted a saját életerődet. De nem mindenki képes prokreálni.

*

Milyen sokat, és mennyire terméketlen módon olvas a tékozló fiú testvére.

Fordította: Bartha György

(Folytatjuk)

1. Demeter Maria:
   2020. szeptember 10. 13:07

   ” a tudás mondja sajátmagát”… Tehát a lényeg mindig ismétlődik,amíg mindenki megérti és nincs mellébeszélés.