Lassan ébredj.
Valami lágy mobilzenére.
Nézd a reggeli fény játékait
a világosodó mennyezeten.

Figyeld, ahogyan az aranyló méz
gyöngyei a kávé gőzébe hullnak.
Hálóingedbe hajtsd bele az álmod.
Simítsd el párnád, tudd, hogy várni fog.

Vedd fel arcodra lágy közönyödet,
kerüld az érdek és a szép jövőt
ígérgetők ölelő karjait.
Menj a lépcsőkön, merre menni kell,
hagyd, hogy a melletted elrohanók
súrolják, sértsék csended auráját.
Beszélgess, gyűjtsed a szavak között
kihajtó érzés vadvirágait.
Hagyd szivárogni a drága időt,
s ne vezess róla számlát semmiképpen.

Pihenj meg a tűnődés pamlagán,
hallgasd, ahogy a lét tüzében égve
a délután elsercegi a zsírját,
s lassan lehűl, és ott marad az este.

Mosd le magadról a hideg tudást,
Vedd le megkísértett ruháidat.
Takard be magad a bársonysötéttel.
Aztán várj. Nemsokára jön az álom.
Ijesztő szabadságod véget ér.