38. Menedékek

Akinél időnként menedéket keresett, anyja unokatestvére, Fischer Szerén volt, akinek román férje, Béla, festőművész és belsőépítész 1925-ben szeretett bele Párizsba, míg a román pavilont csinálta az Exposition des Arts Décoratifs-ra; Béla a fellegekben járt, soha nem futott be igazán, bár nem is akart, és nagyon szerényen élt családjával a Madeleine közelében, egy prostituáltjairól közismert utcában, (André tréfásan meg is jegyezte: azért szeret hozzájuk járni, mert legeltetheti egy kicsit a szemét az utcán sétáló lányokon.) A lelkes amatőrfényképész Bélának volt egy sötétkamrája a lakásban; André hol a filmjeit vitte hozzá előhívni, hol megebédelt nála, hol pénzt kért kölcsön tőle (bár Bélának magának sem nagyon volt miből adnia), vagy egyszerűen csak Szerén kislányát, Susie-t akarta látni, akit egész életében elhalmozott szeretettel, ajándékokkal és tanácsokkal.

* Forrás: Richard Whelan – Robert Capa. IPM Könyvtár sorozat, 1990. Fordította Fehér Katalin. Borítóterv Kemény György

(Folytatjuk)