„Hogyan, éppen ön?” A jóérzésű ember csodálkozása afölött, hogy a filozófia nem tett idealistává (a szó rossz, terméketlen értelme szerint); nem tett olyanná, aki másokkal csapatban ítélkezik a rossz, a rút fölött. Sőt, egyszer-egyszer még meg is érted. „Hogyan, éppen ön?”
ersze, hogy éppen ő. Mivel a filozófiai belátással rendelkező ember megpróbálja meglátni az egészet; és így szemébe ötlik, hogyan függ össze egymással a dolgok sötét és világos oldala.
„Akik igazolnak, hívebbek a tagadóknál” – olvashatjuk Vasile Lupu törvénykönyvében.

*

A rossz ember több jót tesz, mint a jó ember. Mivel a rossz embernek szüksége van a tényekre. A jó ember egyszerűen, csak jó, és mialatt arra vár, hogy megvalósuljanak a tények, megfeledkezik azokról. Mert a tény gyakran elrejt valamit, és neki nincs semmi rejtegetni valója.

*

űA ténykedés ereje, amivel akkor rendelkezel, ha nem sikerült elkövetned a rosszat. Látod, nyugtatod meg sötét lelkiismeretedet, arra vagyok kárhoztatva, hogy jó legyek. De valójában nem vagy jó, és ebből származik minden ténykedésed.

*

„Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem.” (Szent Pál II. levele a korinthusbeliekhez, 11: 30)

*

Különben nem tudjuk, mi a jó ember, és mi a rossz, mi az értelmes és buta, mint ahogy nem tudjuk azt sem, mi a szép nő. Csupán a rosszindulattal telt értelmesség, hogyha szabad, és semmi célt nem szolgál, szeretne tisztán látni. Csak ő rendszerez, és, természetesen, bírál. De az élet maga, az adagolás. Okos vagy egyszer-egyszer. Vagy: ma okosabb vagy, mint voltál a tegnap; ám az a nő, akit a találkozás valakivel nem tesz szebbé, egyik legsiralmasabb eredménye a biológiának.

---

Fordította: Bartha György

Folytatjuk

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ