Mauriacosan

Tulajdonképpen nem voltam fukar, csak nem szerettem pénzt adni semmire. Ez volt egyetlen hibám egész életemben: milyen súlyosan megfizettem érte! De majd a gyerekek úgyis megtalálják ezt a paksamétát, s akkor még a lányom is, ez az ötven éves gyerekgyár, megérti az igazságot.
Igazából mégis szerettelek, de nem tagadhatom, hogy közben gyűlöltelek is egyfolytában.Mint amikor az ember narancsot fal feltartózhatatlanul, és végül már undorodik tőle, mégsem bírja abbahagyni. Bizonyára megérted, hiszen a hasonlatokat mindig is élesebb elmével fejtetted meg, mint amilyen érzékenységgel hozzám viszonyultál. Nem is igyekeztél, lásd be. Ötvennyolc évnyi házasság után már mindketten beláthatjuk a te tévedéseid.
Mindegy már. Az a szőlő, amelyet még közvetlenül egybekelésünk után, az ezüstlakodalomkor vettünk, úgysem marad meg neked. Ez az egyetlen vigaszom, mielőtt a sírba térek. Csekély vigasz, de az enyém.

Benedek Marcell magyar hangján

Csehovosan

Olga: Amikor apa még élt…
Irina: Egészen más volt minden. Akkor még koronavírus sem volt! Apa volt minden!
Mása: Arra várok, hogy valaki úgy szeressen, mint apa. Ő minden éjszaka hozzám bújt, magához ölelt, és búgott, mint egy csiga. Búgtunk, búgtunk, és közben szeretetet sugároztunk, két Csernobil.
Olga: Szép évek voltak… Még a régi Kurovszki utcában… De hát ez már a múlt. A jelenben már csak a fejem fáj.
Irina: Én a jelenben akarok élni, ami a jövő. Csak előbb szeressen belém valaki! Aki belém szeretett, abba én nem szerettem bele. Pedig most is érzem a Lipton illatát azon a forró éjszakán, amikor, mint mindig, egyedül voltam.
Mása: Unom a férjemet, holott unalmas vagyok. Ó, ez igazi orosz paradoxon, Fjodor Mihajlovics is büszke lenne rám, ha kijózanodna!
Olga: Apa nem él, és ezért nincs jelen. Csak a fejfájás a fejemben, meg a sok unalmas kölök az iskolában.
Irina: Igenis él! Bennünk van! Ezért lehetünk boldogok, csak nem ebben az életben. De az orosz puszta nagy, mint a Dinamo Kijev a legjobb időszakában. Ó, hogy mennyire tizenegyen voltak!
Mása: A cserékkel huszonketten!
Irina: Nekem tizenegy is elég volt!
Olga és Mása (egyszerre): Te kis csacsi!
Felcsendül Sosztakovics keringője, mire a közönség felébred.

Kosztolányi Dezső magyar hangján