Ki voltam, ki vagyok,
s meddig tekintek vissza
a gyorsuló időben – tán ez
az önismeret nyitja.

Nyilvánvaló, akár a nap,
hogy génvonaton robogok,
de én vagyok-e
én, aki rajta utazom,

vagy kilökött s elfoglalta
helyem valótlan másom
– még azelőtt, hogy megszülettem –
egy sötét állomáson,

vagy később valahol
a hosszú alagútban,
amikor idegen nők
dús keblén elaludtam.

A vonat sebesen száguld,
elhullat magából
hol itt, hol ott egy darabot,
befúj a szél az ablakon,
elrepült, talán engem
keres a kalapom…

2020.01.28