(7) A MEGBÉLYEGZETT

Mindig takargatnia kellett
nyakán a rőtbarna,
csimbókos szemölcsöt:
nyáron selyemkendővel,
télen sállal, magas nyakú,
vastag pulóverrel.

Folyton sorvégre, sarokba,
utolsó padokba húzódva,
mint csecstől elvert,
vizhordó malac –
a fiúk iszonyodtak tőle,
a lányok összesúgtak
s vihogtak mögötte.

Sokszor álmodta,
hogy már nincs ott,
nyaka bársony-sima,
s hattyúként nyújtja
a férficsókra –
aztán reggel látta,
hogy mégsem.

Egyszer pénze lett
és mindent egy kártyára tett:
leégettette.

Búcsúlevelében azt írta: mennie kell,
ő nem evilágra teremtetett.
Szemölccsel csúnya volt,
nélküle személytelen.