40. Ha ne lenne házbér…

Egy óvatlan pillanatban angolosan távoztak az Hotel Lhomond-ból. Egy másik szállodába költöztek, és pár hét múlva; mikor már végképp nem tudtak újabb kifogással előállni a fizetést illetőleg, onnét is továbbálltak. Már megszokták, hogy sem holmijuk, sem pénzük nincs, mint a hajótörötteknek. Ez a módszer egészen jól bevált, mígnem a csalafinta szállodatulajdonos éjnek évadján lecsapva rájuk, el nem vitte a cipőjüket, hogy ne távozhassanak fizetés nélkül. Elkeseredésében André sürgönyözött Róna Imrének — egy nála nem sokkal idősebb magyar emigránsnak —, akinek fotóügynöksége volt Amszterdamban, s aki gyakori párizsi látogatásaikor mindig adott neki kisebb kölcsönöket, és jól megvacsoráztatta. Róna végül kiváltotta őket.

* Forrás: Richard Whelan – Robert Capa. IPM Könyvtár sorozat, 1990. Fordította Fehér Katalin. Borítóterv Kemény György

(Folytatjuk)