Constantin Noica: Filozófiai napló (25)
Valaki, azért, hogy fölöttem győzedelmeskedjék, Spinoza közismert tézisét idézi: az igazságnak a tévedéssel szembeni magasabbrendűsége abban áll, hogy magáról és a tévedésről is van tudomása, ezzel szemben a tévedés csak sajátmagát ismeri. Való igaz, hogyha valamit igaznak ismersz, azt is tudod, vele kapcsolatban mi a hazugság. De ez csupán a megismerés tekintetében van így. Az élet vonatkozásában fordítva történnek a dolgok: ott az igazság dogmatikus és zárt, míg a tévedés tapasztalata magába foglalja saját gazdagságát és az igazságét is. Az az ember, aki téved, az élet két arcát ismeri. De a tékozló fiú testvére nem ismeri csupán az egyiket.
Hogyha ez a jó, miért lenne szükség a másikra is? De éppen, hogy nem ez a jó, mert híjával van a másiknak; mert azt képzeli magáról, hogy létezhet a másik nélkül is.
*
Johann Sebastian Bach vonzódása Friedmann nevű fiához, a tékozlóhoz.
*
Vacsora után pipára gyújtok a barátom házánál, ahova vendégségbe hívtak, és mivel történetesen jó minőségű a dohányom, az egyik hölgy, akivel ott ismerkedtem össze, engedélyt kér, hogy beleszippantson, hadd lám, milyen az íze. Átadom a pipámat; a hölgy megtörli a szipókáját egy papírszalvétával, és szívni kezdi. Mindez természetes, senki sem csodálkozik, fel sem háborodik senki. 1943-at írunk, nem pedig 1903-at.
És érzékelem, amint előttünk felmagasodik hirtelen, mint hullám, a történelem.
„Érti-e, hölgyem? – mondanám neki. – 40 évnek kellett eltelnie, végbemennie két világháborúnak és néhány forradalomnak, lemondott négy császár és kilenc király, megírtak 202 új etikai kézikönyvet, megjelent a Brit Enciklopédia 14. kiadása ahhoz, hogy ön kérhessen tőlem ezen az estén, szinte közönnyel, egy olyan dolgot, amelyet én a lehetó legegyszerűbben teljesíthetek, anélkül, hogy valaki is felfigyelne rá. Ez az a történelem, amelyet a mi történészbarátaink nem tudnak megírni. És remegjen bele, hölgyem, ön az, aki fölébresztette álmából.”
De nem mondom mindezt. Félek, hogy visszaadná a pipát. Pedig, istenbizony, jól áll neki.
Fordította: Bartha György
(Folytatjuk)
Pusztai Péter rajza