Farkas József György: Petőfi Sándor – Csungking, Weimar
Petőfi Sándort és Szendrey Júliát közösen ábrázoló szobrot avattak a nyugat-kínai Csungkingban, Magyarország helyi főkonzulátusának szervezésében. Szórádi Zsigmond szobrászművész Kokárda virága című alkotása a Külgazdasági és Külügyminisztérium adománya Jücsung kerület önkormányzatának a magyar-kínai diplomáciai kapcsolatok felvételének 70. évfordulója alkalmából.
Szórádi Zsigmond szobra azt a Petőfit jeleníti meg, akit minden kínainak ismernie illik, miután a hatalmas országban valamennyi iskolás megtanulja a költő Szabadság, szerelem című versét. Minthogy a szobor a költő és hitvese szerelmét is tükrözi, ezért melléje egy lakatfalat alakítottak ki, ahová elhelyezhetik szerelemlakatjaikat.
Eddig csak Pekingben és a tengerparti városokban volt hagyománya a magyar politikai, gazdasági és kulturális jelenlétnek. A közelmúltban azonban három közép- és nyugat-kínai város – Csungking, Csengdu és Hszian – egyetemein is magyar szakok jöttek létre, Csungkingba pedig rövidesen közvetlen légijárat is indul Budapestről.
A város kiemelten kezeli a magyar kapcsolatokat, másodízben borították piros-fehér-zöld színekbe Csungking magasépületeit és operaházát augusztus 20-án, nemzeti ünnepünk tiszteletére. Emellett már nyolcadik alkalommal tartják meg a Nyugat-kínai Magyar Kulturális Fesztivált. A Budapesti Ősz programsorozat keretei között megrendezték továbbá a Magyar-Kínai Kajak-Kenu Bajnokságot és a Magyar Irodalmi Estet, hamarosan pedig magyar filmhét kezdődik.
Csungking a Jangce felső folyásán, a Kínai Népköztársaság délnyugati részén, az ún. Szecsuani-medence keleti felén fekszik. A hegyektől és folyóktól szabdalt terület a régió egyik meghatározó politikai, kereskedelmi, ipari, kulturális stb. központja, a Kínai Népköztársaság négy közvetlen központi irányítás alatt álló tartományi jogú területe egyike. Csungking teljes közigazgatása 82 400 km² területre és – a migráns lakosságot is beleértve – kb. 32 millió főre terjed ki, a szűkebben értelmezett Csungking, azaz maga a város, ebből 444 km²-en helyezkedik el, lakossága pedig mintegy hatmillió fő. (Forrás: Főkonzulátus)
A német irodalom gyújtópontja, Goethe és Schiller városa minden kultúraszerető ember számára elsősorban a két költőóriásról ismert – no és Liszt Ferencről, aki ugyancsak itt, az Ilm partján komponált és tanított hosszú éveken át. A türingiai település igyekszik is megfelelni nemzetközi hírnevének, számos más világirodalmi tekintélynek is tisztelettel adózik, köztük Shakespeare-nek, Puskinnak – és Petőfi Sándornak (1823-1849)…
Valószínűsíthető, hogy az átlag németek legtöbbje nem igazán tud mit kezdeni a névvel és az árnyas park mellszobrával. Még a weimari nevezetességeket sorra bemutató szerző, bizonyos Rita Dadder is beismeri írásában, hogy amikor először sétált el a bronzszobor mellett, nem tudta, hogy az kit örökít meg, s a talapzatán szereplő név sem mondott neki semmit – a kötelező irodalmi tananyagban nem szerepel – állította. Az első kérdezősködések után is csak addig jutott el, hogy az illető „Goethe nagy tisztelője” lehetett… Ezen az alapon persze Weimart ellephetnék a hasonló indíttatású térplasztikák…
Dadder asszony azonban – dicséretes módon – nem elégedett meg ennyivel és utánajárt a szobor történetének. Mint kiderítette, a költő alakját a Kossuth-díjas Vígh Tamás formálta bronzba, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum ajándékozta a városnak, és azt 1976. március 26-án avatták fel, Szűrös Mátyás akkori berlini nagykövetünk jelenlétében. Az emlékművet immár alaposan szemügyre véve szerzőnk azt állapította meg, hogy a költő „jó kinézetű férfi” lehetett, akiért sok nő rajonghatott. Ezt rögtön az egyik legismertebb versével is alátámasztja, éspedig a Szabadság, szerelem! epigrammával, amely Martin Remané, a kitűnő műfordító így tett át németre:
Freiheit und Liebe
Sind all mein Streben!
Für meine Liebe könnt ich das Leben,
doch für die Freiheit die Liebe selbst geben.
Befejezésül hősünk életrajzának rövid, tárgyszerű ismertetőjéből kiderül, hogy Petőfi „költő és szabadságharcos” volt, akinek munkásságával, részben németre is lefordított verseivel érdemes alaposabban megismerkedni.
Aki pedig magát a mellszobrot kívánja felkeresni, az a Liszt-emlékműtől elindulva, a Park an der Ilm lombjai alatt Felső-Weimar irányába sétálva az úttól jobbra megtalálja a Petőfi-szobrot…
Köszönöm barátaim, Peter Ludwig és Király Attila segítségét!
Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban
Pusztai Péter rajza