Hadnagy József: A fal

Ott vagy, mindig ott vagy
a fal mellett, odaköltöztél,
összenőttél vele,
mint test az árnyékával.

S ott vagyok magam is,
reggel, este, éjjel-nappal
a fal másik oldalán,
mintha láncra verve.

Így fogunk elmenni,
eggyé válva
a ledönthetetlen falban,
egymással megverve,
egymással megáldva…