B. Tomos Hajnal: (Arc)kép-mások

(8) A LÚZER

Ki sem nyitja szemét,
csak nyújtja kezét,
vaktából lépeget,
tapintja ki a kilincset,
lábával a fürdő küszöbét,
így caplat még pár lépést,
kapcsolót pattint,
babrál a csappal,
aztán vizel
s tükörbe néz végre.

Mint kicsorbult penge
fut bele a tüske:
ilyen nyúzott lenne?
ágyban van a helye,
mert hova is menne
ezzel az arccal,
(rámázolt kudarccal))
hisz a vak is látja,
elsőből kiszúrja,
mint tökben a nyüvet,
benne a lúzert.


(9) ŐRANGYAL

Dobogóra állították,
árát kiáltották
egy vásári liciten,
s én csak hüledeztem:
egykedvűen tűri,
elnéz valahová, csak úgy,
mint másvilágiak szoktak,
nem próbál tiltakozni,
szárnyait tárni menekülőre.

Kiáltani akartam:
ez nem lehet,
még itt vagyok
esendő testemben!
De ő csak legyintett:
hagyd, hiszen tudod,
hogy én úgy sem…
immár nagyon régtől,
ugye, érted?

2020. szeptember 15.

Szóljon hozzá!