Nagy Anna: A rend
(Őszi dal)
Az éj gonosz tanácsadó
Sötét vízen kóbor hajó
A magas ég rég beborult
Íve súlyossá komorult
Hideg szél sikít, zörög az ablak
Keserű visszhang, most meghallgatlak
Távozóban az érzelem
Te maradj velem, értelem.
Már csak a váz, már csak a csontok
Állandóak, jönnek a gondok
Hiába szólunk, hiába sírunk
Életünk lassan lefoszlik rólunk
Szivárgó időnk emlékeiből
Eltűnt a fény, a szürkeség megöl
Termő hónapunk, évünk eltelt
Várjuk a kristályba fagyott reggelt
Mulandó nyomunkban, otthonunkban
Megül a visszhangtalan csend
Pihen őszvégi napjainkban
A végső, élettelen rend.