Mekkora butaság. Tíz percig ülsz a tanáriban, majd felraksz egy álarcot, belépsz az előadóterembe, megtartod az előadást, és kijössz az óráról. Úgy múlnak ki az igazságok, ha nem véletlenszerűen ejtjük ki őket.

*

Mit tesznek ezek a tanárok? Eszméket forgalmaznak. Huxley valahol úgy jellemezte az emberi civilizációt, mint egy krumplit szállító hajót, amelyet a földteke egyik táján megraknak, hogy a másikon kirakják. Így vagyunk a kultúrával is: itt felrakod, túl lerakod.
Rettenetesen hasznos, mindenesetre. Az, ami a civilizáció a kultúrában. Az egyedüli érvényes Iskola, az egyedüli értéket teremtő Iskola az, ahol a tanár maga is vizsgázik.

*

Konkrétan értelmezem azt – amit a pszichológusok és a filozófusok előtt nem világos –, hogy a gondolkodás megelőzi a szót. Az egy éves gyermek lát egy férfit, s azt mondja: „apa”. Mi, felnőttek kijavítjuk: „nem apa”. De ő nem is azt akarta mondani, hogy ez a férfi az ő apja, hanem azt, hogy olyan mint az apja: egy úr, vagy azt, hogy magas, vagy hogy szemüveges. És elfordul tőlünk, mert komolytalanok vagyunk, akik kitaláltuk a szót, hogy ne érthessük meg többé egymást.

*

Minden, ami létezik, megmaradni akar. A nyelv például olyan, mint egy élőlény, amely valóságos hadsereggel veszi körül magát, hogy védekezzék, vagy hogy támadjon. Különböző írástudókat képez ki, mint ahogyan a páva is különböző színeket hoz létre azért, hogy hódítson. Lelki győzelmet akar a világ? A nyelv megalkotja Jeanne d’Arc-ot (aki az angyalaival nem latinul társalog). Költészetet akar? Íme itt van nektek Racine. Politikát akar? Íme, itt vannak a diplomaták, akiknek köszönhetően az egész földteke franciául beszél majd.
És a nyelv meddig győzi mindezt? Addig, amíg képes az invencióra. Azon a napon, amikor a világ gondolatokat akar, amelyek megértenek, vagyis filozófusokat, és ő, a nyelv csak olyan gondolatokat bocsát a rendelkezésére, amelyek megtagadják a megértést, vagyis szkeptikusokat, a nyelv békekötést fog kérni.

Fordította: Bartha György

(Folytatjuk)