44. Zsák és a foltja

A kávéházi világban Andrénak alkalma nyílott megismerkedni olyan személyiségekkel és munkásságukkal, mint Egon Erwin Kisch, Arthur Koestler, Bodo Uhse… Több jeles fotóssal is kapcsolatba került, de a legfontosabb André számára rgy igen tehetséges lengyel fiatalember, David Szymin lett, akit mindenki Chimnek (ejtsd: Szim) hívott. André és Chim hamarosan a legjobb barátok lettek.
„André és Chim oly nagy kölcsönhatással volt egymásra, hogy korai fényképeiket nézegetve, sokszor szinte nem tudni, melyik kié. Chim önbizalmat és fellépést tanult Andrétól, amivel közel férkőzhetett alanyaihoz. André viszont azt tanulta meg tőle, hogy a kellőképpen agresszív, sőt érzéketlen fotóriporter csakis akkor készíthet igazán drámai erejű képet, ha rámenőssége helyébe — a felvétel pillanatában — érzelem, gyengédség lép.

Capa és Chim

Barátságuk első néhány hónapjában Chim rengeteget mesélt Andrénak rendkívüli barátjáról, Henri Cartier-Bressonról. De Cartier-Bresson valahogy mindig úton volt, vagy nagyon lefoglalta a munkája. (…) Brownie box fényképezőgépe volt, amelyet gyerekek használtak, és a húszas években szenvedélyes érdeklődéssel fordult a festészet felé, és 1927—28-ban a kubista André Lhote-nál tanult. 1931-ben, mikor afrikai maláriát kapott egy elefántcsont-parti vadászexpedíció során, és visszatért Marseillebe kezeltetni magát, komolyan kezdett érdeklődni a fényképészet iránt. A szürrealista és szuperrealis-ta fényképészeti technikában, amely a szokásostól eltérő módon az akció befagyasztásával furcsa és zaklató vagy humoros ellentétpárokat láttatott; megtalálta a maga tökéletes eszközét. 1932-ben és 1983-ban Cartier-Bresson már független és gazdag volt, így megengedhette magának a szürrealista víziók keresését Franciaországban, Spanyolországban, Belgiumban és Németországban. Nem csoda, hogy Chimnek csak hosszú hónapok múlva sikerült összehoznia Párizsban Andrét és Cartier-Bressont, akik hamar összebarátkoztak.
A gazdag, tanult, szinte arisztokratikus Cartier-Bresson nem olyan franciának látszott, akivel egy emigráns valaha is szoros barátságot köthetne. Pedig szabad szellemű ember volt, aki fellázadt osztálya ellen, és nem törődött azzal, hogy André és Chim külföldi… A két fiatalember egyformán tartózkodó, kifinomult, tapintatos, jóérzésű és okos volt. És mindkettőjüknek szüksége volt az állandóan jókedvű, optimista és életrevaló Andréra, aki fütyült a társadalmi előírásokra, és könnyed, természetes viselkedése révén meg tudta magát szerettetni az emberekkel…
André, Chim és Cartier-Bresson a Dome-ban üldögélve ritkán beszélt a fényképezésről — legalábbis technikai vagy esztétikai értelemben. André jobban szeretett a lányokról beszélni, akiknek udvarolt — vagy próbált udvarolni.

Chim fotója: Hadiárvák

* Forrás: Richard Whelan – Robert Capa. IPM Könyvtár sorozat, 1990. Fordította Fehér Katalin. Borítóterv Kemény György

(Folytatjuk)